A Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve alkalmából felállított Emlékbizottság
Tisztelt Emlékbizottság!
A legutóbbi ülésen, mint szakértő-résztvevő kifogást emeltem a Programterv elnevezése kapcsán, hogy a GULAG EMLÉKÉV, pontosabban a GULAG elnevezés nem tükrözi, nem adja vissza a malenkij robotra, kényszermunkára elhurcoltak, civil internáltak és a szovjet hadifogságba kerültek valósághű szenvedéstörténetét, akik a GUPVI táboraiban raboskodtak. A bizottsági ülésen elhangzott javaslataimat nem vették figyelembe. Hazatérve az ülésről, tanácskoztam kutató társaimmal és a túlélők képviselőivel, megdöbbenten fogadták a hírt, hogy ezentúl GULAG EMLÉKÉV –PROGRAM elnevezésként fut a magyar Kormány által meghirdetett a Szovjetunióba elhurcoltak emlékévének kiemelt és a Kárpát-medencére is kiterjedő programja.
A témával foglalkozó történészek, a túlélők nevében nagy tisztelettel fordulok az Emlékbizottság tagjaihoz, hogy a kompromisszum elvéből kiindulva módosítsák a program elnevezését a következő kiegészítéssel: GUPVI-GULAG EMLÉKÉV-PROGRAM. Csakis így válhat hitelessé a meghirdetett Emlékév elnevezése. Ezt a következő tényekkel igazolom.
Először is, több mint 25 éves kutató-munka során (egyébként ebből a témakörből doktoráltam) a moszkvai levéltárakban fellelhető és általam is tüzetesen áttanulmányozott, illetve 1941-1956 között keletkezett szovjet katonai adminisztráció dokumentumaiban sehol sem szerepel az a kifejezés, hogy a kb. 700 ezer magyar GULAG-táborban raboskodott volna. Viszont egyértelműen megnevezik, hogy a Kárpát-medencéből összegyűjtött magyar hadifoglyokat, letartóztatott és internált, deportált civileket a GUPVI-táborokba hurcolták. Megbocsáthatatlan bűn lenne, ha a közvélemény úgy venné tudomásul, hogy a GULAG-rabnak megbélyegzett kb. 700 ezer magyart politikai bűnösként a katonai törvényszékek szovjetellenesség, háborús bűnösség stb. vádjával több évi javító-nevelő kényszermunkára ítélték volna el őket. Vegyük végre tudomásul, hogy a kommunista diktatúra a betűrövidítésként nevezett GULAG–ot 1934-ben Sztálin parancsára állították fel (magyarul: Lágerek Állami Főhatósága), ahol a több fokozatú kényszermunkatáborokban sínylődtek, pusztultak el azok a politikai rabok, köztörvényesek, akiket az NKVD-vádiratok alapján a katonai törvényszékek, trojkák, rendkívüli bíróságok stb. ítéltek el, egy időben legalább 10-12 millióan, a Kola-félszigettől a Kurili-szigetekig, és Vorkutától a Kaukázusig. Az NKVD a hadifoglyokat, civil internáltakat 1939-1956 között teljesen elkülönítette a GULAG felügyelete alá tartozó büntető- és javító-nevelő táboroktól. Ezért e célból az NKVD egy önálló szervet, a Hadifogoly- és Internáltügyi Parancsnokságot/Főparancsnokságot (UPVI/GUPVI) hozott létre. Ez az objektív tény, hogy a GULAG és a hadifoglyok, internáltak intézményesen is elkülönültek egymástól, számos történész, politikus figyelmét máig elkerüli.
Kimutatás a Szovjetunió GUPVI és GULAG táboraiba elhurcoltakról
| № | Az elhurcolásokat, internálásokat stb. elrendelő intézkedések megnevezése
|
GUPVI
Hadifoglyok (katonák, civilek), internáltak (tömegesesen elhurcolt civilek/nők, férfiak) Motiváció: bírói ítélet nélküli etnikai tisztogatás, a magyarok és németek kollektív büntetése |
GULAG
Személyenkénti elhurcolás bírósági eljárás és ítélet alapján (a politikai elítéltek együtt raboskodtak a köztörvényesekkel
|
| 1. | Fogolyszedő akciók a civilek körében 1944. november 2.-1945 májusa között: Nyíregyháza és térségében (2000), Budapest és térségében ( 100 000) és más térségben | Kb. 100 000 – 110 000 fő | 0 |
| 2. | 4. Ukrán Front Katonai Tanácsának 0036-os sz. rendelet NKVD-végrehajtása Kárpátalján (részben Máramaros, Szatmár, Csonka-Bereg, a felvidéki Ung-Latorca-Kassa térségében), az internáltak becsült száma | Kb. 40 000 fő | 0 |
| 3. | 1944. december 16-án az ÁVB 7161. sz. határozat szerint német férfiak és nők jóvátételi munkára történő internálása a történelmi Magyarország területéről | Kb. 200 000 fő | 0 |
| 4. | Az NKVD 1945. január 11-ei 0016. Sz. rendelete szerint letartóztatott szovjetellenes elemek (állami, párt, önkormányzati, civil szervezeti stb. vezetők, aktivisták) elhurcolása a történelmi Magyarország, továbbá Románia, Csehszlovákia, Lengyelország meghatározott térségeiből) | Kb 250 000 fő | 0 |
| 5 | Tömeges elhurcolás Erdélyben (kb 100 000 fő), Délvidéken (50 000), Felvidéken (10 000) stb. | Kb. 160 000 fő | 0 |
| 6. | Az NKVD és a SZMERS nyomozati anyagai alapján bírósági eljárással elítélt és a GULAG-on raboskodott magyar állampolgárok becsült száma | 0 | Kb 25 000-100 000 fő /ebből odahalt: 8 000-33 000 fő |
| ÖSSZESEN: magyarok szovjet hadifogságban, becsült számok | Kb.600 000-700 000 (ebből visszatért 330 000-380 000, elhunytak száma 270 000-370 000. 200 000 fő) | ||
| Összesen a történelmi Magyarország területéről civilként elhurcoltak, internáltak becsült száma.
|
Kb. 200 000-300 000. Ebből odahalt 66 000- 100 000 fő |
Ebből a táblázatból is látható, hogy a Szovjetunióba hurcolt magyarok 90 százaléka a GUPVI, kb. 10 százaléka a GULAG táborokba került, az orosz, ukrán és a nyugati szaktörténészek döntő többsége a politikai elítélteket a GULAG és a hadifoglyokat, internáltakat fogva tartó GUPVI táborai között éles különbséget tesznek és az NKVD két intézményének táborait, rabjait nem mossák össze.
Összefoglalva az elmondottakat, mint szakértő, újfent arra kérem a Bizottságot, hogy GUPVI-GULAG EMLÉKÉV-PROGRAM elnevezés mellett döntsön a fentebbi tények birtokában. Ha a régi elnevezés mellet maradnak, akkor szakértőként nem kívánok tovább a Bizottságban ténykedni, mivel hiteltelenné válna a nevezett témakörben megszerzett doktori címem. Remélem, kérésem meghallgatásra talál.
Ungvár,2015-07-23.
Szívélyes üdvözlettel
Dupka György történész
Rövid kronológia a „Málenkij robot Emlékbizottság” munkájához
- 1944. augusztus 23. – Románia átállása után Bukarestből küldött különítmények követték a szovjet hadsereget, hogy nyomukban haladva bosszúhadjáratot folytassanak. Amikor a front áthaladt Erdélyen, a Délvidéken, Kárpátalján, Felvidéken, azonnal megkezdődött a magyar és német lakosság üldözése
- 1944. augusztus 26. – a Vörös Hadsereg Magyarország területére lép az Úz völgyében
- 1944. augusztus vége – az elhurcolások kezdete a Csíki-medencében
- 1944. október 12-15. – A Kolozsvárra bevonuló szovjet hadsereg mintegy 5000 civil férfit hurcolt el a városból.
- 1944. november 12. – a 4. Ukrán Front Katonai Tanácsa kiadja a 0036-os, szigorúan titkos parancsát, amely alapján elhurcolják Kárpátaljáról a 18-50 év közötti magyar és német férfiakat hadifogolyként „málenkij robotra” szovjetunióbeli lágerekbe.
- 1944. november 18. –
- a kárpátaljai 18-50 év közötti magyar és német férfiak összegyűjtésének kezdete.
- Szolyván, a kárpátaljaiak XX. századi Golgotájának nevezett egykori gyűjtőláger melletti tömegsírok helyén emelt emlékparkban ezen a napon, vagy az ezt megelőző legközelebb eső hétvégén szokták hagyományosan megtartani a megemlékezést.
- 1944. december 16. – A szovjet Állami Védelmi Bizottság (ÁVB) Sztálin vezetésével meghozza a 7161. számú határozatát, amelyben elrendeli, hogy
- „1.) A Szovjetunióba történő munkára irányítás céljából mozgósítani és internálni kell Románia, Jugoszlávia, Magyarország, Bulgária és Csehszlovákia Vörös Hadsereg által felszabadított területén tartózkodó valamennyi munkaképes német – a 17 és 45 év közötti férfiakat és a 18 és 30 év közötti nőket.
- ) A mozgósítás irányítását a Szovjetunió Belügyi Népbiztossága (Berija elvtárs) végezze. […]
- ) A németek begyűjtését és internálását 1944 decemberében és 1945 januárjában le kell bonyolítani és a munkaterületre való kiszállítást 1945. február 15-ig be kell fejezni.”
- 1944. december 22. – az ÁVB december 16-i határozata alapján a 2 és a 3. Ukrán Front Katonai Tanácsa kiadja a 0060-as, szigorúan titkos parancsát, amely alapján már aznap elkezdik elhurcolni az általuk megszállt Kárpát-medence területéről a német származású vagy annak mondott, a parancsban kihirdetett korhatárokat kibővítve a 16-50 éves korú munkaképes polgári lakosságot.
- 1945. január 31. – a német származásúak vagy annak mondott polgári lakosság összegyűjtésének a befejezése, az utolsó szerelvények útnak indítása a Szovjetunióbeli internálótáborok felé, Dél-Ukrajnába (Donbászba), az Urálba és a Kaukázusba.
- 1945. április elején – befejeződik Budapesten a polgári lakosság tömeges elhurcolása, amely az agglomerációból elhurcoltakkal együtt mintegy 100 000 főt érintett.
- 1945. április 7. – Vas megyében néhány napos munka, „málenkij robot” ürügyén összegyűjtik és „hadi”fogolyként elhurcolják a 16-45 éves férfiakat.
- 1945. április 11. – Debrecenből Budapestre költözik az Ideiglenes Nemzeti Kormány.
- 1945. április 12. – Magyarországon befejeződnek a harcok.
- 1945. május végéig – folytatódik a Dunántúlon a 14-50 éves levente és katonai kiképzést nyert fiú és férfi lakosság „hadi”fogolyként történő elhurcolása.
Emléknapok:
- 1939. augusztus 23. –
- Molotov-Ribbentrop paktum aláírása
- Totális diktatúrák áldozatainak emléknapja
- 1946. január 19.
- A magyarországi németek elűzetésének kezdete (Solymár).
- A Magyar Országgyűlés 103/2013 (XII. 20.) határozatával ezt a napot a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapjává nyilvánította.
- 1947. február 25. –
- az NKVD emberei a gulágra hurcolják Kovács Bélát, a legnagyobb kormánypárt, a Független Kisgazdapárt főtitkárát.
- Ennek emlékére a Magyar Országgyűlés a 2000. június 13-án elfogadott 58/2000. (VI. 16.) sz. határozatával február 25-ét a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjává (a kommunizmus áldozatainak emléknapjává) nyilvánította.
- 1953. november 25. –
- A Sztálin halát követő enyhülésnek köszönhetően hazaérkezik a GULAG-lágerekből szabadon bocsátott rabok első csoportja.
- Ennek emlékére a Magyar Országgyűlés a 2012-ben megszavazott 41/2012. (V. 25.) határozatával november 25-ét a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává nyilvánította.
- május utolsó vasárnapja – Magyar Hősök Emléknapja
- A 3. Ukrán Front által elfoglalt területeken az elhurcolások 1944. december 22. – 1945. január 15. között zajlottak le, Szekszárd, Baja, Pécs központokkal.
- A 2. Ukrán Front által megszállt területeken magyarországi és Romániához csatolt Szatmár megyéből 1944. december 28-tól 1945. január 15-ig.